Nem felejtettem el – hogy is tehetném? Jöjjön a képregényes gigabejegyzés! Én már nagyon izgatott vagyok. Aki ezt a mondatot sem olvassa már, az annyira nem, ha jól sejtem. Ennek a képregényesdinek két apropója van. Egyik, hogy szeretem a képregényeket, a másik, hogy most hétvégén (szombaton) lesz a 6. Magyar Képregény Fesztivál. A Gödörben. Milyen meglepő, én ott leszek. Azért fontos ez, mert itt beszélhetek más kockákkal és igaz ínyencségeket szerezhetek be. Az idei szüret igen bőséges lesz. Álljon hát itt egy ajánló a kötelező darabokról.

Scott Pilgrim #1-2: Erről már szóltam, azóta annyi változás történt, hogy egyszerre az első két részt adják ki. Ez igen nemes alapítványozás. Aki elfelejtette, vagy anno leszarta a bejegyzést, annak azért összefoglalom, miről is kell beszélnünk. Ez egy balfék története, akinek van egy bandája, zenélget, tengeti a szopás életét a hideg Kanadában, amit a rejtélyes Ramona fenekestül forgat fel. Ez egy amolyan love story. Akármilyen hihetetlen én egy romantikus lélek vagyok. Jön a film is, akit érdekel rákeres, nem linkelek videót, mert törlik.

Lencsilány: Magyar mestermű. Lakatos István (Képregényes körökben minimum félisten, ha nem egész) első kötete. Tim Burtonos képi világ, szürreális történetek kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Lakatos Istvánnal kapcsolatban van egy vicces sztorim. Nemrég elmentem egy képregényes fejtágítóra, ahol a képregény kritikát boncolgatták. Egyik előadó a magyar popkultúra és a szakma egyik megmondó embere Wostry Ferenc volt. Arról beszélt, hogy teljesen mindegy, hogy ő miket írogat a képregényekről. Ami fontos, azaz alkotás maga. Az a fontos, amit Ő csinál – és a mellettem ülőre mutat. Nézek, hogy ki a fasz ez? Aztán rájöttem, hogy ez a Lakatos István. Baszki. Most értem, hogy nektek nem olyan poénos, de én jót derültem.

 Kázmér és Huba #7: Erről hadd ne mondjak semmit. Hatalmas alap. Ha jól tudom, tíz kötet lesz, plusz néhány különkiadás. A mostani címe: A Vérszomjas Hómutánsok Támadása. Izgi.

Hellboy #1 – A Pusztítás Magja: Az idei év egyik legnagyobb dobása. Kábé akkora, mint amikor bejelentették a Sandmant. Imádom a Hellboyt, a Paranormális Kutatási és Védelmi Hivatalt és Mike Mignola egyedi rajzstílusát. És nem utolsó sorban azt, ahogy beleszövi a klasszikus mitológiát a történeteibe. Ez az első sztori, ami amolyan eredettörténet is, aki látta a filmet tudja miről van szó. Okkult nácik, titkos kormányügynökség, más dimenziókból áttörő gonosz teremtmények. Fény, ami távol tartja a sötétséget. Igazából a Hellboy film indította el nálam a képregényesdit. Megnéztem és akartam olvasni képregényben is. Nem találtam a neten, csak X-ment. Akkor elkezdtem abba beleolvasni, innen pedig már történelem az egész.

  
Asszonybeszéd: Marjane Satrapi újabb magyarul megjelenő kötete. A Persepolissal engem megvett kilóra. Ez egy olyan képregény, amit bátran oda lehet adni ostobább tanárok kezébe, hogy: „Ez mi, ha nem művészt? És bekaphatod!”

Stephen King: A Setét Torony #1: Azt hiszem King csak a nevét adta ehhez az adaptációhoz. Itt leginkább a kíváncsiság hajt, de valószínűleg tetszeni fog, mert az eredetihez nem volt szerencsém.

Akkor ennyi, lehet, hogy valamit nem veszek meg és az is előfordulhat, hogy találok mást is, ami innen kimaradt. Ha valaki jön, akkor jelezze és talán egy két sör is belefér. Nincs is jobb annál, amikor az ember elszalad két korty között egy képregényért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.