A háziállatok jók. Amikor régen gondolkoztunk, hogy mit vállaljunk be, szóba jött sok minden. A kutyának tér és törődés kell, a macska nem lehet igazán a miénk, mert a macska önmagáé. Hörcsög is szóba jött, de annak nincs személyisége, nagyon visszahúzódó. Mondjuk a műanyag labdában szaladgálós móka elég jó. A tengerimalac csupasz lábaitól irtózok. Madár, vízi létformák és hüllők kiestek, mert használhatatlanok. Ami komolyabban számításba jöhetett, az a vadászgörény volt. Végül azért esett ki, mert drága, az eltartása is sokba kerül, ugyanis húst eszik és elég problémás, büdös, stb. Egyik nap Ívi vidáman mondta, hogy megtalálta. A nyuszi! Őrült szaladgáló, ugráló állatka, nagyon puha és elvan hétvégére, ha hagyunk neki elég kaját. Végül megtaláltuk Őt. Amikor hozzánk került, picike volt. El sem hittük, hogy van ilyen apró és megszeppent dolog a világon. Azt hittük, nem tud majd kijönni a ketrecből, mert a „küszöb” túl nagy neki. Igaz, pár nappal később helyből felugrott az ágyunkra.

Sokat gondolkodtunk a nevén, majd ahogy az lenni szokott, idővel megtaláltuk a legjobbat. Tettünk be vécépapír gurigákat a ketrecébe, amik nagyon idegesítették. Mindig dobálta őket, de valami iszonyat viccesen. Így jött, hogy legyen a neve Rigli (a guriga vécépapírt a koliban mindig riglinek neveztük, nem tudom, ez a megnevezés mennyire elterjedt, én ott találkoztam vele először), ami azóta módosult Rixire.
Sok, nem várt kalanddal gazdagodtunk vele kapcsolatban. Rengeteg kárt okoz és egy agresszív sátáni szarházi. Szokott harapni, puffogva támadni, telefontöltőt elrágni, párnahuzatot cincálni de tíz percnél tovább nem lehet haragudni rá. Nagyon okosan tud nézni, szinte már-már megszólal.
Nem tudom, írtam-e, de ez nem maradhat ki. Amikor ide költöztünk, megtalálta az új szaróhelyét az egyik sarokban, és ez annyira bejött neki, hogy a ketrecébe már nem végez semmit. Mindig kapar reggel, ha ki kell mennie, ilyenkor kiengedjük és szalad is a bilire. Nekünk is beletelt pár hétbe, mire lett annyi eszünk, hogy a sarokba tegyünk egy bélelt cipősdobozt, és akkor nem kell naponta kétszer takarítani utána.
Van még egy nagyon hülye szokása. Az a mániája, hogy a talpunk alá szalad. Vagy el akar gáncsolni minket, vagy az ősei közt van egy lemming is. Az is ellent mond az evolúciónak, hogy általában a zaj felé fut. Ha minden nyúl ilyen lenne, akkor már rég kipusztultak volna.
Ha megkérdezem Ívit, mi a Top 10 Rixi mozdulat, amit szeret, nem tud csak tizet mondani. Amikor kaparászik az apró mellső lábikóival, amikor újságot tépked vagy amikor ölbe vesszük és hozzánk bújik, amikor elfekszik kinyújtott hátsólábakkal, stb… Szóval a sok bosszúság ellenére is imádjuk, mert mást nem is tehetünk. Ő a mi nyuszink.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.