Ez most nagyon rövid lesz. Tetszett a délutáni műszak, a meló is valahogy jó volt ma, hétfőhöz képest. Majdnem kiolvastam a Kázmér és Hubát. Hozta azt, amit vártam. És ha már így bejött a délután, holnap mehetek délelőttre, sőt még fél órával korábban, mert kapunk egy tréninget és más feladatunk lesz ebben az évben. Ne baj, a mostani dolgot majd úgy is csinálom még egy darabig. És ma kaptunk karácsonyi ajándékot, ami hetesezeregyesszázötven forintértékű ajándékutalvány. Még nem tudom mi lesz belőle, de nem akarom elkapkodni. Vagy egy rendes szék a számítógéphez, vagy Neil Gaiman-től az Anansi Fiúk meg mellé pár apróság. Ez legyen inkább a Jövő Én problémája. Most örülök neki, aztán pont.
Szerdára kinéz egy koncert, de még semmi sem biztos. És szerdán jön a Fables legújabb, a Witches sztorit lezáró része. Gondolom sejtitek, hogy milyen izgatott vagyok már, legyetek ti is azok.
Végül használjunk valami kollektív tudatot, és mentális úton emlékeztessünk engem, hogy ne felejtsem itthon a belépő kártyámat és a következő olvasnivalót, mert ha ott kell ülnöm egy határ novemberi Kiskegyeddel meg Besttel, akkor biztos új fejezet nyílik a munkahelyi vérengzések eddig is vaskos kötetében.

Hogy miért nem rakom be a könyvemet és a kártyámat a táskámba már most? Adjunk egy esélyt a vérontásnak is… így fair.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.