Nem írtam, tudom, picit elfelejtődött, ez van. Tegnap meló után bementünk egy sörre – na, ezt valami kibaszott jó érzés leírni. Az egyik munkatársam – aki felelőtlen, iszik gyakran sokat és van egy határ sztorija - már munka közben be volt sózna, így elmentünk a Blahán egy kocsmába. Toltam egyet az Indiana Jones flipperen, ami kötelező, megittunk két sört, meg egy rövidet és sztoriztunk. Aztán leléptem, mert itthon is kell lenni, meg kajás voltam. A villamos megint összeszarta magát, ezért metrózhattam keresztül a világot. Ez volt a tegnap. Ma Ívi elhívott vacsorázni egy indiai étterembe. Nagyon jó volt. Ez egy álma volt a szelermemnek, és nagyon boldog volt, de én is, mert félhülyére zabálhattam magam. Ja, odamentem Íviért a munkahelyéhez, és amikor ballagtam a Király utcán két ismerősöm tekert el mellettem. Olyan gyorsan, hogy reagálni sem tudtam. Álltam, mint egy idióta, kerek szemekkel, és üvöltöztem az utcán, hogy: Lujo! Detti! Faszom!
Tudtam, hogy ők is itt vannak valahol, de ez ott akkor olyan volt, mintha ufót láttak volna Roswellben, de mielőtt a redneckek annyit mondtak volna, hogy WTF, az elcikázik. Velük is fel kéne vennem majd a kapcsolatot. Oké, most írtam is egy üzenetet nekik. Eszembe jutott a Star Trek Kapcsolatfelvétel című része.
Ami még van, hogy fáradt vagyok non stop, de megbírom. Várom a hétvégét. Munkába menet olvasmányélményem (Copyright Süti) tartja bennem a lelket.

Épp elég fárasztó voltam mára, úgyhogy ennyi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.