Vegyünk egy embert, aki minden nap mond magáról valamit. Valami kis apróságot. Mit látott aznap, minek örült, mitől volt szomorú. Mit kedvel, milyen zenét vagy filmet szeret, mitől retteg. Mit akar csinálni jövő héten, vagy egy év múlva. Bármilyen kis apróság, egy mondatban elég. És ha valaki elég sokáig írja ezt, mondjuk 1998-tól napjainkig minden nap, akkor úgy fogjuk ismerni ezt az embert, mint a legjobb barátunkat. Nagyjából ez az őrült kitartás az American Elf legnagyobb ereje.
Ismerkedjünk meg James „Superstar” „Magic Elf” Kochalkával. Feleségével Amyvel, Gyerekeikkel (Eli és Oliver) macskáikkal (Spandi – aki rengeteget szokott hányni és Nooko) és barátaikkal (New Guy, Jason és még sokan mások).
Az utazás azzal kezdődik, hogy James rajzfüzetet vásárol és elhatározza, hogy minden nap készít egy comic stripet. Egy fél hónapot leszámítva ehhez tartja is magát, minden nehézség ellenére. Előfordult már, hogy otthon maradtak a rajzeszközei, de megoldotta a problémát. Kért egy szalvétát, egy tollat, majd otthon beragasztotta a kész művet füzetébe.
James eleinte pincér volt egy kínai étteremben. Ott felmondott és elhatározta, hogy idejét inkább rock együttesére és képregény készítésre fordítja. Otthagyja a biztos keresetet és belevág az ismeretlenbe. A dolog végül elég jól bejött neki. Több köteten, kiadott lemezen, koncerten és eladott számon van már túl. Ezek alapján elkészítette például a Quit your Job című képregényt is.
A közel másfél évtized alatt végigkövethetjük sikereit (koncertek, születő gyermekek, házvásárlás), küzdelmeit (szerződések, adóbevallások és önmaga jelenti számára a legnagyobb kihívásokat), programjait (képregény fesztiválok, kempingezések, rokonlátogatás, összejövetelek a barátoknál). És mindezt kellemes, határozott vonalakkal meghúzott négy kockában kapjuk, barátságos élénk színekkel, már-már gyermekrajz-stílusban. Védjeggyé vált nála, hogy mindenkit máshogy rajzol, mint ahogy kinéznek. Önmagát hosszú fülekkel rajzolja, akár egy elfet. Sokan egy szemet kapnak, mások pedig hármat, szakállas ismerősei bozontos alakok, akadnak még madarak, robotok, legjobb barátja pedig egy az egyben egy fehér kutyus. Ez és a kis ügyeskedések (kommentárok a kockák mellett, részeges firka-rajzok) adják a sorozat báját, ami olyan hatással van az olvasóra, hogy „na jó, csak még egyet” és mire feleszmélünk azt látjuk, hogy átolvastunk egy egész évet és megint itt a tél, tavasz, nyár vagy ősz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.