Kivagyok. Úgy érzem magam, mint régen, amikor a koliban maradtam hétvégére és épp nem volt semmi esemény, csak voltam. Ez nem jó. Én a kolit teljes mértékben az otthonomnak tekintettem, akárcsak ezt az albérletet, de ilyenkor valahogy olyan, mintha idegen helyen lennék. Nagyon nehéz megmagyarázni. Furcsa, furcsán rossz, de közben üdvözlöm is az érzést, mert régen volt már ilyen és rég nem látott rokonként tért be hozzám. Aztán rájöttem, hogy nem is szeretem ezt a rokont, mert mindent felzabál a hűtőből és oszt, hogy rendetlenség van. Fintorogva mondja, hogy:

-          Te itt élsz? Szép hely. Mondjuk mi szoktunk takarítani. Kipróbálhatnád.

-          Igen, szoktam én is, csak most picit padlón vagyok, a magány, tudod, hogy van ez.

-          Nem. Hellyel azért megkínálsz?

-          Ja, persze, tessék! – ránéz a székre, majd a támlájára külön, utána megint a székre és azt mondja:

-          Köszi, inkább állok.

Picit elkalandoztam de gondolom már tudjátok, hogy miről beszélek. Vagy abszolút nem is sejtitek, de inkább nem magyarázom tovább, mert egyre értelmetlenebb lesz. Most akkor elmesélem a napomat.
Felkeltem féltizenegykor. NNR (Napi Netes Rutin). Néztem egy Igazság Ligáját. Eszembe jutott, hogy rég játszottam már számítógépen, itt a kitűnő alkalom. Kipróbáltam három-négy programot, egyik sem működött. Aztán ráleltem a Marvel Ultimate Alliance-re. Kitömörítettem és csont nélkül elindult. Ez a sors. Ezt nyúztam, aztán elmentem fürdeni. Ez olyan… nem tudom, késő délután lehetett. Elfelejtettem, hogy még játék közben megreggeliztem. Igazi Bajnokok Reggelije volt: egy fél sárgadinnye és sör. Fürdés után bolt. Bevásároltam főzőcskéhez. Megint visszatértem a Marvel Univerzumba, közben betoltam egy zacskó csipszet. Ezt nevezhetjük ebédnek. Néhány órával később vacsora: kenyér, sajtkrém, házikolbi, savanyú káposzta. Ittam volna megint, csak kifogytam a sörből. Vacsora közben megnéztem a Farkasembert. Így estére pont jó volt. Most itt tartok. Ja igen, említettem Laci barátomat, aki külhonban kalandozik, el is olvastam az első bejegyzéseit (kommentekben a link). Még csak az utazásról volt szó. Ívi is adott jelet magáról. Megérkeztek, szép az idő, felfedezték már a környéket is, ettek, pihentek, de a részletekről majd ha hazaér. Megkérem majd, hogy legyen vendégszerző és ossza meg élményeit.
Átolvasva a napomat, tényleg le vagyok robbanva. Ilyen lehet egy lakatlan szigeten, csak kaja és játék nélkül. Holnapra már megvannak a terveim. Játszani nem fogok, mert nagyon elakadtam. Inkább elmosogatok, rendet rakok a könyvespolcomon, főzök és emberként próbálok élni, mintha lenne bennem még tartás. És természetesen írok. Nektek és magamnak.
Most látom, hogy két óra múlt. Igen, a céltalan éjszakázás is hozzátartozik a magányos ember életéhez. Nagyon nem csábít az üres ágy. Azzal zárom soraimat, hogy az összes hang, ami ma kijött a számon hogy: „Hello!” és „Szia!”
Aki elsőnek kitalálja, hogy hol/mikor/miért történt, azt meghívom egy sörre.
Jaj, bassza meg! Nem is csak ennyit mondtam, mert beszéltem ma Pistivel, meg Rixivel is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.