Mélyen belehasítottam a tenyerembe krumplipucoláskor, tisztítószert dörzsöltem a szemembe és könyvet ejtettem a lábamra. De legalább rend van… már amennyire. És továbbjutottam a Végső Szövetségben is. Most egy kristályt kell elkérni a Shi-Aroktól, hogy meg tudjuk fékezni…

Kivagyok. Úgy érzem magam, mint régen, amikor a koliban maradtam hétvégére és épp nem volt semmi esemény, csak voltam. Ez nem jó. Én a kolit teljes mértékben az otthonomnak tekintettem, akárcsak ezt az albérletet, de ilyenkor valahogy olyan, mintha idegen helyen lennék. Nagyon nehéz…

Az eső hangja összefüggő koherens alapzajt biztosít, amiből néha hallok csak ki egy-egy vízre emlékeztető hangot. Magam vagyok az esőben. Nem teljesen egyedül, Rixi, hűséges padlóra hugyáló pajtásom is velem van. De ő nem tud egy egész embert helyettesíteni. Itt csak egyedül…

Most csak egy gyors infó a jövőről: A világ el fog pusztulni! Most hétvégéig biztos nem lesz frissítés. Lehet nyavalyogni, de még mindig jobb, mintha azt írnám, hogy: Soha többé nem lesz frissítés. Jobb – már akinek. Nem csak ti, én is látom a minőségi és mennyiségi…