Szar idő van és a lé csak hullik fentről. Oké. Olyan munkám van, amit egy csimpánz jobban végezne, mint én. Rendben. A diplomám jóformán a papír árát nem teszi ki, amire nyomták. Lenyelem. Kopaszodok. Ez az élet rendje, hát legyen. De az, hogy tegnap a Metropol utolsó oldalán nem volt Kázmér és Huba, sudoku és keresztrejtvény (a Garfield nem érdekel, mert gyűlölöm azt a „picsafejű állatot” és a pénzhajhász Jim Davist), na az már több a soknál! Tegnap vidáman megyek a mozgólépcsőn tizenegy körül és örülök a Metropolnak, ami nagy szó, mert ilyenkor már nem szokott lenni. El akarom olvasni a napi adagom, erre valami elbaszott öltönybolt hirdetése van a helyén. Hát milyen munka ez? Lehet ezt csinálni egy dolgozó emberrel? Mi lesz a következő? A végén már hajléktalanok és zsebesek sem lesznek az alvilágokban?
Reméljük, hogy egyszeri esetről van szó, mert ha nem, készítheti mindenki az állat formáját, irány a belváros! Ez olyan dolog, amiért érdemes szétbaszni mindent magunk körül tüntetni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.