Nem értek a sporthoz. Nem is érdekel. Bármilyen meglepő, nem köt le egyetlen focicsapat diadala vagy lebőgése, nem veszek ki szabadnapot, hogy nézhessem a Tour-t, és az olimpiát is csak akkor nézem, ha éppen megy a tévében, amivel egy légtérben vagyok. Hogyan lehet egy focicsapatért lelkesedni, számomra felfoghatatlan. Gondolom mások meg azt nem értik, hogy én miért vagyok rajta annyira egy-egy könyvön vagy például a Kalandra fel!-en. Mindegy is, ezt le tudom magamban annyival rendezni, hogy kinek mi a hobbija. Viszont van a sportnak egy olyan dimenziója, amin elég sokat szoktam gondolkozni. Ez a doppingolás, a szabálytalan teljesítménynövelés.

Mert bár hidegen hagy a sport, azért át tudom érezni az egyenlő küzdelemben rejlő magasztosságot és szentséget. Hogy az emberek számot adnak képességeikről, túllépnek határaikon, felülkerekednek kihívóikon és mindeközben magukon is. Legyőzik a fáradságot, a lassúságot, a gyengeséget. Amikor minden izmuk sajog, amikor vérük savnak érződik, amikor az agyuk üvölt, hogy: „Elég! Álljunk már le!” – akkor megrázzák magukat és csak folytatják. Tovább és tovább. Majd amikor mindennek vége van, a felek egymásra néznek, függetlenül attól, hogy ki nyert vagy ki vesztett és a szemükkel azt mondják: „Köszönöm barátom, ez szép volt!” Mindenki megy a maga útjára.

Aztán másfél hónappal később kiderül, hogy az a faszfej tele volt nyomva EPO-injekciókkal. Kurvajó. Szart sem ér az egész. Ez milyen érzés lehet már? Vagy hogy úgy állsz fel a rajtvonalhoz, hogy teljes mértékben tisztában vagy vele, egy tiszta ellenfeled sincs, sőt, te is fel vagy pörgetve egy picit. De mit lehet tenni? Ha ők így, akkor én is így. Kifele meg mehet az üzenet a tiszta versenyről, tojok rá.

És akik ez ellen harcolnak nem fáradtak még bele a vizeletvizsgálgatásba? A töprengésbe, hogy most ez a molekulalánc egy köptető maradványa a két héttel ezelőtti megfázásból, vagy valami új vérdúsító?

Lenne egy szerény javaslatom. Szerintem ez megoldaná a problémát és akár további kedvező hatásai is lehetnének. Kéne minden sportágban csinálni egy – nevezzük úgy - X Ligát. Úszástól elkezdve a focin át, a kerékpározásig. Minden atlétikai és olimpiai sportágban, sőt, minden sportágban, ahol problémát jelent a dopping. Egy szabálya lenne az X Ligának: Nincsenek szabályok. Mindent lehet használni. Minden doppingot, izomtömeg növelőt, serkentőt. Mindezt legálisan. Ha a sportoló vállalja sunyiban, miközben az egyértelmű egészségkárosító mellékhatások damoklészi kardja ott lebeg a fejük felett, sőt, hogy egyensúlyoznak egy pókfonálon az örök eltiltás és díjak elvételének szakadéka fölött, miért ne vállalnák nyíltan? Így legalább szilárd talajt érezhetnek a lábuk alatt, igaz a kard egy ideig még így is lesújthat. De csak egy ideig.

- Ön vállalja ennek és ennek a teljesítménynövelő szernek használatával járó kockázatot?

- Igen.

- Felléphetnek keringési zavarok, vesekárosodás, kiütések, allergia, anyagcsere sokk, láz, sárgaság, emésztési zavarok, hangulatingadozás, pszichózis, ideggyengeség, impotencia, stb… Így is vállalja?

- Igen.

- Miért?

- Hogy jobb legyek mindenkinél.

Tegyük fel, hogy létrejön az X Liga. Mit tesz ekkor egy biokémiai cég? Felkarol egy-egy sportolót, azt mondva: „Használd a mi cuccainkat, sportolj a mi színeinkben és veled tudjuk demonstrálni, hogy a mi termékeink hatásosabbak, a mi doktoraink okosabbak, mint a konkurenciáé.” (Jól gondolom, hogy így működik a Forma1? Lehet sokkolni fog, de az autóversenyzés sem köt le túlzottan.) Jó lesz! Messzebbre fogsz ugrani, mint eddig bárki. És így, hogy nyíltan foglalkozhatunk ezzel a dologgal, idővel még akár olyan dolgokkal is foglalkozhatunk, hogy ne kattanj be a sok anyagtól, vagy ne veszítsed el női/férfi mivoltodat. Egy új, bámulatos és izgalmas korszak köszöntene be nem csak a sport, hanem az emberiség történelmében. Mert bizony rálépnénk egy ösvényre, aminek a végén ott integetnek a meta-humánok. Amerika Kapitány is így kezdte. Attól, hogy valamit elneveznek szuperkatona szérumnak, még nem biztos, hogy nem dopping!

Igen, lennének veszteségek. Megnyomorodott, életképtelen roncsok is lejönnének a futószalagról. De vállalnák a kockázatot, hiszen most is vállalják. Sőt, kapna egy pozitív felhangot az X Liga. Innentől nem utolsó, sunyi, szánalmas csalók lennének a doppingoló sportolók, hanem bátor pionírok, az új emberiség úttörői, akik feláldozzák önmagukat a haladás oltárán. Meg közben persze elég jó érzés lehet az is, ha valaki 5 másodperc alatt futja a százat, vagy fekve kinyom egy teherautót. Gondoljatok csak bele, milyen nagyszerű eredményeket érhetnének el!

És ha valakinek nem lenne ínyére az X Liga, természetesen megmaradna mellette a Normál Liga is, ami valószínűleg megtisztulna és régi fényében tündökölhetne. A doppingszerek hatásfoka ugrásszerűen emelkedne, és ha mellé vesszük a sportolók messzebbre, gyorsabban, mindig többet és többet mentalitását, nem valószínű, hogy valaki megmaradna a régi, gyengébb szereknél. Ha viszont valakinek a teljesítménye fél év alatt negyven százalékot növekszik, az eléggé szemet szúr. Lassan mindenki belátná, ha ezt a játékot akarja játszani, akkor ideje átballagni a másik pályára.

Szerintem ez menthetné meg a sportot. Egy darabig még talán én is rácsodálkoznék, hogy milyen atom figurák tűnnek fel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.